Amikor a földsugárzásokról hallunk vagy olvasunk, senki se gondolja, hogy valami új kitalációról van szó. A földsugárzások mindig léteztek: a földi élet sugárzási térben fejlődött ki, és fejlődik ma is. A sugárzások valószínűleg egyidősek bolygónkkal. Földgolyónk állandóan kisebb-nagyobb intenzitású sugarakat bocsát ki, amelyek egyaránt lehetnek hasznosak és károsak. A földsugárzás fizikai jelenség, akaratunktól függetlenül része mindennapi életünknek. Hatással van minden élőlényre.

A kozmoszból a Földre érkező sugárzást kozmikus vagy csillagsugárzásnak nevezzük. A Föld belsejéből a földfelszín, majd a kozmosz felé irányuló sugárzások pedig a földsugárzások, melyek az életműködéseket alapvetően befolyásoló külső, ritmizáló jelek.
A világmindenségből érkező és már megszűrődő sugarak egészségünkre ártalmatlan formában jutnak el hozzánk. A földből érkező sugarakat nem szűri meg semmi, áthatolnak mindenen, legyen az kő, beton, fa, műanyag. Változatlan intenzitással jelen vannak, mérhetők a föld felszínén és a felhőkarcolók tetején is.

A földből érkező sugarak különös sajátossága, hogy mindig függőlegesen fölfelé haladnak. Tulajdonságaikat, intenzitásukat alacsony és nagy magasságban egyaránt megőrzik.
A kozmosz és a Föld közötti térhullámok, energiák a Föld vetődései, törésvonalai, vízerei és érctelepei fölött általában koncentrálódnak, felerősödnek. Időjárásfüggők: évszak, napszak, hőmérséklet, páratartalom, a bolygók egymáshoz, illetve a Földhöz való viszonya erősen befolyásolják. Nekünk, embereknek, a természet részeként az ilyen jellegű sugárzásokat el kell viselnünk, sőt szükségünk is van rájuk, a kozmikus és földsugárzások nélkül nem lenne élet a Földön.
A mindennapi életben a túl sok is, a túl kevés is káros. Ez érvényes az energiával, a sugárzással, a mágneses mezővel kapcsolatban is.